Kiugró egyéni teljesítmények jellemezték az OBB második fordulóját, amelybe apró technikai hiba is becsúszott

A mostani fordulóhoz több észrevétel is érkezett, amelyeket szakértőink segítségével az alábbiak szerint dolgoztuk fel.

1. feladat

 

Az 1. feladat 5. kérdésével kapcsolatban a résztvevők közül többen jelezték a megoldással kapcsolatos egyet nem értésüket. Érvelésük szerint a feladat megfogalmazása alapján ugyanis több válasz is helyesnek bizonyulhatott volna. Igazuk volt azoknak, akik ezzel a felvetéssel éltek, mivel egy technikai probléma miatt nem a lektorált és pontosított kérdés jelent meg az e-learning felületen.

A pontos (lektorált) kérdésfeltevés: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény könyvei közül melyik az a könyv/melyek azok a könyvek, amelyiknek az esetében általános rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy ezen különleges előírás szerinti bizonyos külön meghatározott feltételek teljesülése esetén a törvény rendelkezéseitől el lehet térni? (Az aláhúzott szövegrész hiányzott a kérdésből – a szerk.)

A megoldáshoz a Ptk. 3:4. § (2)-(3) bekezdését kellett alapul venni, mely szerint az elvárt helyes válasz: „HARMADIK KÖNYV – A JOGI SZEMÉLY”

2. feladat

 

A 2. feladatcsokor három részből (A., B. és C-jelű) tevődött össze. A versenyzők közül többen tettek észrevételt a 2. feladat A. és B. részéhez.

A) feladat

„Egy korlátolt felelősségű társaság sürgős határidős megrendelésének teljesítéséhez nem elegendő a munkavállalói létszáma, ezért – kivételes alkalommal – egy magánszeméllyel vállalkozói szerződést köt tervezési feladat teljesítésében való közreműködésre 2019. június 1-jén.

A feladat elvégzésének határideje 2019. július 31-e, ezt rögzítik a szerződésben is.

A magánszemély a szerződést 2019. július 31-én ténylegesen teljesíti, ezért a szerződés alapján 276.000 Ft díjazás illeti meg.

A magánszemély részére járó díjat egyösszegben a szerződés teljesítésének napján készpénzben fizetik ki.

Számítsuk ki a magánszemély részére kifizetendő díjat terhelő kötelezettségeket és levonásokat, és határozzuk meg a társaság által a magánszemély részére kifizetendő nettó járandóságot!”

B) feladat

„Az A) feladatban szereplő magánszemély számfejtését a kiegészítő információk figyelembevételével készítse el arra az esetre, ha a helyzet annyiban különbözne, hogy a magánszemély saját jogú nyugdíjának a folyósítása szünetelne!”

Volt olyan versenyző, aki kategorikusan kijelentette, hogy „a 2-es feladat A és B pontjával nem értek egyet”. Határozott véleményét az alábbiakkal támasztotta alá:

„Szja tv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja számomra nem azt mondja, hogy a 10% költséget minden esetben figyelembe kell venni, mert a törvény írásbeli nyilatkozattételt ír elő az adóalap csökkentésére a 48. § (1) (2) bekezdésében, illetve a 49. § (2) bekezdésében.

Így véleményem szerint nyilatkozat hiányában nem alkalmazható adóalap csökkentés, így a teljes bevétel jövedelemként számolandó el, amit majd a magánszemély év végén a bevallásában rendez.”

Szakértőnk nem értett egyet a reklamáló résztvevő megingathatatlannak látszó álláspontjával. Kifejtette, hogy a fenti álláspont és érvelés a gyakorlatban gyakran elkövetett jogszabályértelmezési problémára irányítja rá a figyelmet, ezért is került be ez a témakör a forduló feladatai közé.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) versenyző által is említett 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja rendelkezése általános szabályként írja elő, hogy az adóelőleg alapja „önálló tevékenység esetében a bevétel 90 százaléka”. A rendelkezés ezen megfogalmazása nem köti a szabály alkalmazását nyilatkozattételhez. A rendelkezés ilyen módon történő megfogalmazása azt a helyzetet teremtette meg, hogy a korábbi szabályozással ellentétben, nemhogy nyilatkozattételi kötelezettséget nem ír elő a törvény, hanem a 10 % költséghányad alkalmazása önálló tevékenység esetén kötelezővé vált, amennyiben kifizetőtől származik a magánszemély jövedelme.

A versenyző hivatkozott még az Szja tv. 48.§ (1) és (2) bekezdésére, amely az adóelőleg-nyilatkozat befogadási feltételeiről szól. Ezt a rendelkezést azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben nyilatkozattételi kötelezettség párosul a kedvezmény érvényesítéséhez. Ilyen eset lehet levonandó költség, költséghányad esetében is, mivel az önálló tevékenység esetében az előbb említett Szja tv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) pontja arra is lehetőséget ad, hogy 10 %-nál magasabb költséghányad vagy költség elszámolására kerüljön sor, azonban utóbbi esetben a rendelkezés előírja az adóelőleg-nyilatkozat meglétét.

Összegezve a rendelkezéseket: az Szja tv. 48. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott adóelőleg-nyilatkozatra akkor van szükség, ha az önálló tevékenységet végző magánszemély nem elégszik meg a törvényi általános 10 %-os költségelszámolási lehetőséggel, hanem annál magasabb, maximum 50 % költség elszámolását kéri az adóelőleg megállapítás során.

A versenyző által hivatkozott harmadik jogszabályi hely, az Szja tv. 49. § (2) bekezdése a személyi kedvezmény – mint adókedvezmény – igénybevételére vonatkozik, ezzel a rendelkezéssel a költségelszámolás vonatkozásában nincs összefüggés, nem a költségelszámolásra vonatkozó előírás.

A 2. feladat kapcsán azt is többen kifogásolták, hogy „miért 19,5% szochóval számoltak? Igaz, néhányan azt is megjegyezték, hogy „a törvény még nincs kihirdetve, de a hatálybalépés dátuma (2019.07.01.) már a parlament honlapján is olvasható”. Tényleg számos hírportálon már június második felében megjelent, hogy „Az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat értelmében júliustól 2 százalékponttal, 17,5 százalékra csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. Az adócsökkentés átrajzolja a kedvezményeket is”. Még a NAV-figyelő is publikálta, hogy „Július 1-től 17,5 %-ra csökken a szocho mértéke”.

A szociális hozzájárulási adó mértékének csökkenése valóban egy mérséklődő trendet követ 2012 óta:

2012. január 1 – 2016. december 31. 27%
2017. január 1 – 2017. december 31. 22%
2018. január 1 – 2019. június 30. 19,5%
2019. július 1-jétől 17,5%

 

A várakozások beigazolódtak, mert a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló 2019. évi XLVIII. törvény módosította a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvényt, és 4. §-a úgy szól, hogy: ’A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 2. § (1) bekezdésében a „19,5 százaléka” szövegrészek helyébe a „17,5 százaléka” szöveg lép’.

Annak ellenére, hogy a „várakozások beigazolódtak”, nem fogadtuk el a reklamációkat. Határozott álláspontunk szerint egy május 15-ig kidolgozott és az e-learning rendszerbe feltöltött feladatot nem lehet úgy megalkotni, hogy az figyelembe vegye egy júliusra valószínűsített törvényi változás szövegét, bármennyire is „biztos forrásból” származtak az előzetes információk. (Az adóváltozás tényét magában foglaló 2019. évi XLVIII. törvényt egyébként június 26-án hirdettek ki, amelyet mellékelten közre is adunk!)

3. feladat

 

A feleltválasztós feladatsor 4. kérdése a következőképpen szólt: „Egyedülálló munkavállalója, aki az idei évben még a munkából nem volt távol, a 2011. március 01-én született gyermekével 2019. március 01-től március 15-ig kórházban tartózkodik. Határozza meg, hogy a 2010 óta folyamatos biztosítási jogviszonnyal rendelkező munkavállalója fenti esetben milyen ellátásra jogosult!”

Ennek kapcsán néhányan azt tudakolták, hogy „Miért nem 60%-os gyermekápolási táppénz jár a munkavállalónak?” A helyes válasz ugyanis 4. a): „a teljes 15 nap időtartamra 50%-os gyermekápolási táppénzre jogosult. Szakértőnk a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Eb. tv.) 44. § (2) bekezdés d) pontjára alapozta álláspontját, melynek értelmében keresőképtelen a szülő a tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben. A hivatkozott törvény 48. § (7) bekezdés c) pontja alapján a táppénz összege fenti esetben a táppénz alapjának 50%-a, azaz a 8 éves gyermekkel kórházban tartózkodó szülő 50%-os táppénzre jogosult, tehát a helyes válasz a 4. a).

4. feladat

 

Az IGAZ-HAMIS teszt 15. kérdése azt az állítást fogalmazta meg, hogy: „Munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkavállalója – üzemi balesete esetén – baleseti táppénzre jogosult”. Volt olyan versenyző, aki az „IGAZ”-at jelölte meg, és a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvényre (Ebtv.) alapozta véleményét:

„Ebtv. 55. § (1) Baleseti táppénzre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt vagy a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik.

Ebtv. 56. § (2) Pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított, illetőleg baleseti ellátásra jogosult baleseti táppénze az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege százötven százalékának naptári napi összegével azonos, úti üzemi baleset esetén annak kilencven százalékával egyezik meg”.

A kérdés megfogalmazója azzal érvelt, hogy „Nem találtam olyan rendelkezést, mely kizárni a saját jogú nyugdíjas munkavállalót a jogosultsági körből”.

Nos, szakértőnk határozottan más állásponton volt, s (helyesen – a szerk.) nem adott igazat a kérdezőnek, azaz HAMIS az állítás. Szakértőnk szerint ugyanis a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj. tv.) rendelkezései értelmében 2019. január 01. naptól a munka törvénykönyve szerint foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas nem minősül biztosítottnak, így mentesül – e munkaviszonyból származó jövedelme tekintetében – a nyugdíjjárulék és a természetbeni egészségbiztosítási járulék megfizetése alól. Járulékfizetés hiányában továbbá baleseti ellátásokat sem vehet igénybe.

Ez év január 1-től a Tbj. tv. ugyanis úgy rendelkezik [5. § (1) a)], hogy biztosítottnak a munkaviszonyban álló személy számít (tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik), ide nem értve az Mt. szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személyt. A kérdező szavaival élve, tehát lehet találni „olyan rendelkezést”, amely kizárja, hogy az Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas munkavállalója – üzemi balesete esetén – baleseti táppénzre legyen jogosult.

Ez a magyarázat megtoldható még a Tbj. tv. – ugyancsak január 1-től hatályos normaelemével – a 15. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben (Tny. tv.) és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben (Eb. tv.) meghatározottak szerint – a biztosítottakon túl – az, aki saját jogú nyugdíjasként az 5. § (1) bekezdés a), b), g) pontjában (ide nem értve az Mt. szerint munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjasnak minősülő személyt), valamint a (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban áll.

Nyári szünet következik

Versenykiírás szerint a második fordulót – a nyári időszakra tekintettel – egy kis szünet követi. Ennek megfelelően augusztus 15-étől lesznek elérhetők az e-learning keretrendszerben az OBB harmadik fordulójának versenyfeladatai.

A versenybe bekapcsolódni még most sem késő, hisz az OBB nem csak verseny, hanem egy szakmai fórum is, amely szervezett keretet igyekszik biztosítani a szakmai ismereteik bővítésére, az adó- és munkaügyi jogszabályok változásainak követésére és helyes alkalmazására.

 


MELLÉKLET

 

Hatály: 2019.VII.1. – 2019.VII.1.

2019. évi XLVIII. törvény
a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról (Kihirdetve: 2019. VI. 24.)

1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
a) 29. §-ában a „84 százalékát” szövegrész helyébe a „85 százalékát” szöveg,
b) 47. § (5) bekezdésében a „84 százaléka” szövegrész helyébe a „85 százaléka” szöveg

lép.

2. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása

2. § Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 4. § (3) bekezdésében a „19,5 százalék” szövegrész helyébe a „17,5 százalék” szöveg lép.

3. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény módosítása

3. § A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 10. § (1) bekezdésében a „94 400 forint” szövegrész helyébe a „98 100 forint” szöveg, a „158 400 forint” szövegrész helyébe a „164 000 forint” szöveg lép.

4. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény módosítása

4. § A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 2. § (1) bekezdésében a „19,5 százaléka” szövegrészek helyébe a „17,5 százaléka” szöveg lép.

5. Záró rendelkezés

5. § Ez a törvény 2019. július 1-jén lép hatályba.